Sorozatajánló - Star Trek Discovery

2017. szeptember 29. - Miumiu

Ezen a héten startolt a CBS All Access-en és a Netflixen a Star Trek franchise legújabb sorozata, amely a Discovery alcímet viseli. Mivel már-már őskövületnek számító trekkie vagyok (még általános iskolás koromban kezdtem a rajongást, amikor itthon a TV3 nevű csatorna adta az eredeti szériát), nem volt kérdés, hogy amint hazaérek a munkahelyemről huppanok a kanapéra és elkezdem nézni a felkerült epizódokat. 

Mindig tele van várakozással az ember, ha egy ikonikus sorozat új darabjával találkozik, hiszen akaratlanul is nosztalgiával gondol azokra az időkre, amikor a kedvenc szériájának epizódjait nézte és pont azt az életérzést szeretné visszakapni az új részek megtekintésekor. Nos, a Discovery az első két rész alapján az univerzumon kívül nem sok közös tulajdonságon osztozik a franchise többi darabjával, sokkal látványosabb, pörgősebb és komorabb mint elődei, míg a diplomáciának és a felfedezésnek a felütésben csak szőr mentén jutott hely. Ugyanakkor végig éreztem, hogy a készítők őszinte tisztelettel nyúltak a sorozathoz és amellett, hogy igyekeznek kielégíteni a fiatalabb nézők igényeit is, kívülről-belülről ismerik az univerzumot és sokszor kacsintanak ki a rajongók felé. (Bryan Fuller neve mondjuk garancia volt erre.) Én a Netflixen néztem, ahova a szolgáltató simán feltolta az első két részt klingon felirattal is. 

Az ajánlóm spoliereket tartalmaz, ezért a továbbolvasásnál csak óvatosan.

untitled-5.jpg

A történet

A történet az Entresprise és a TOS között játszódik, elvileg pontosan 10 évvel Kirk kapitány és az Enterprise kalandjai előtt. Aki nézte annak idején a Star Trek eredeti szériáját, annak nem kell bemutatni a föderáció és a Klingon Birodalom közötti feszült viszonyt. A TOS-ban ez a kapcsolat nem igazán ábrázolt nyílt konfliktusokat, Gene Roddenberryék ugyanis a hidegháború analógiájára írták meg a történetszálat. Annak ellenére, hogy a TOS-ban tényleges harcokat nem láthatunk, az elejtett utalásokból tudjuk, hogy a kialakult helyzethez vezető út meglehetősen véres volt. A Discovery-ben ezzel szemben épp a kialakulóban lévő föderáció-klingon konflikus közepében találjuk magunkat. Számomra nagy meglepetés volt, hogy a nyitányban még nem a címszereplő Discovery-t, hanem egy másik hajót ismerhetünk meg. A Shenzhou és legénysége a föderációs űr szélén lévő állomásnál javítanak ki egy hibás relét, aminek a megrongálódásáról kiderül, hogy nem a véletlen műve, hanem valaki szándékosan tette tönkre. A kapitány engedélyével elkezdenek kutakodni és belefutnak a teljes klingon armadába. Viszonylag hamar kiderül, hogy a klingonok nem piknikezni érkeztek, és a viszonylag hamar befutó erősítés ellenére hatalmas károkat okoznak a csillagflottának. 

untitled-4.jpg

Kritika

Az eddig olvasott kritikákból azt szűrtem le, hogy nagyon vegyes lett a Discovery fogadtatása. Sajnos nem vagyok annyira elvakult rajongó, hogy ne lássam meg a hibákat az első két részben, viszont számomra eddig inkább pozitív élményt nyújtott a Discovery.

Pozitív, mert a csillagflotta pacifista hozzáállása az, ami miatt a klingonokkal vívott csatában alulmaradnak, ez pedig teljesen egybevág a franchise szellemiségével. A föderáció majdnem minden tagja - Burnham elsőtiszt kivételével - a békés megoldást helyezte előtérbe és tárgyalást kezdeményezett a klingon féllel, nem a torpedók élesítésével kezdték a bemutatkozást. Elhangzik egyébként az is, hogy a legénység felfedezőkből és nem katonákból áll, ami szájbarágós ugyan, de örülök, hogy már az elején tisztázták mire számíthatunk.

Pozitív az is, hogy a régebbi Star Trek sorozatokhoz hasonlóan a Discovery nyitó részében is fel lehetett fedezni egy morális dilemmát, amire a történetet felépítették. A napjainkban több okból is nagyon aktuális előítéletesség témáját vették elő a készítők, nevezetesen "lőjük-e le a klingonokat, akiket elkönyveltünk erőszakos, hódító fajnak?" Sajnos egyik félnek sincs ideje kibontani az álláspontját, a kapitány ugyanis rövidre zárja a moralizálást azzal, hogy kijátssza a parancsnok lapot (vagyis az lesz, amit ő akar). Megjegyzem ez nem túl diplomatikus megoldás, egy bölcs vezetőtőtől. Sajnos míg a korábbi sorozatokban inkább pozitív lett a végkicsengés, a Discovery első része a pesszimista utat választotta, hiszen az előítélet beigazolódott és a klingonok megtámadták a föderáció flottáját. Az én lelkemnek valahogy jobban esett a korábbi sorozatok naiv idealizmusa, de abszolút el tudom fogadni, ha a Discovery valamivel komolyabb szeretne lenni elődeinél és ennek megfelelően építkezik.

Amúgy ha nagyon belemagyarázós szeretnék lenni a klingon faj ellenségessége a föderáció "globalizációs" törekvése ellen akár az amerikai - közel-keleti konfliktusoknak a sci-fi változata is lehet. Úgy látszik szegény klingonok cselekedeteibe 1966 óta bele lehet magyarázni valamilyen aktuálpolitikai vonalat...

Pozitív, hogy az eddig felvonultatott szereplőket sikerült úgy megírni, hogy kíváncsi vagyok arra mi történik majd velük a következő részben. A Star Trek mindig is erős volt karakterépítésben és a Discovery is mutatott pár olyan szereplőt, akiket könnyen meg tudok kedveli / utálni a jövőben. A sorozat központi karaktere Michael Burnham elsőtiszt, akinek már az első két rész alapján is igen érdekes múltja van: emberként ő volt a Vulkáni Tudományos Akadémia első diákja, ezért folyamatosan vívódik amiatt, hogy az emberi érzelmei és a vulkániaktól hozott hideg logikája teljesen mást diktálnak neki. Külön pluszpont, hogy Burnham mentora egy Sarek nevű vulkáni, aki leginkább arról híres, hogy Spock apja. A Michelle Yeoh által játszott Georgiou kapitányt el tudtam volna képzelni amolyan második Janewaynek és nagyon sajnálom, hogy csak vendégszereplőnek ugrott be. Remélem azért visszaemlékezések formájában még viszontlátjuk a sorozatban. (Megj.: a kapitány egyébként Picard mintájára Egyesnek szólította az elsőtisztjét.) Nem titok, hogy különösen szeretem az olyan filmeket, sorozatokat, amik erős női karaktereket vonultatnak fel, így Burnhamet a forrófejűsége ellenére is megkedveltem. Néha mondjuk voltak a karakternek olyan pillanatai, hogy még én is fejbe vágtam volna és nem is értem, hogy a vulkáni mentor hogy bírta  évekig épp idegrendszerrel. 

Nekem tetszett a látványvilág is és nem csak azért, mert látszott, hogy jó sok pénzt lapátoltak a projektbe. A föderáció hajói, fegyverei és egyenruhái még inkább az Enterprise érára jellemzőek és nekem ez valahogy szimpatikusabb volt, mint a TOS tarka legénysége. A klingonok ábrázolása inkább a J.J. Abrams-féle vonalat követi, ugyanakkor számomra így sokkal "hihetőbb" a faj, mint puszta redős homlokú emberek gyülekezeteként. Ami viszont nem tetszett az a klingon hajó belseje. A klingonok harcos nép, valahogy nem tudom elképzelni, hogy abban élik ki művészi hajlamaikat, hogy szecessziós indaminták aranyozásával pepecselnek a hídon. Hozzájuk sokkal jobban passzolt a korábbi szürke-fekete, vikinges stílust tükröző minimalista design, mint ez a giccsparádé.

untitled-1.jpg

Az eddigiek alapján én várom a folytatást. Nem csak azért mert kíváncsi vagyok arra, hogy mi történik Burnhammel, akinek a csillagflottás karrierjét úgy tűnik derékba törte a parancsmegtagadás, hanem azért is, mert kíváncsi vagyok a háborúra a klingonokkal és érdekel, hogy hogyan változtatja meg a föderáció értékrendjét egy ilyen ellenséges viszony. Továbbá nagyon várom Jason Isaacs-et a kapitányi székben.

Ja igen, ismét vagy egy remek tudományos tisztünk, Saru, aki bemutatkozása alapján vélhetően a világ legpesszimistább fajához tartozik, viszont a vészmadárkodása roppant szórakoztató.

Értékelés 7/10

 

A bejegyzés trackback címe:

https://geekgirl.blog.hu/api/trackback/id/tr4712899082

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

edlen 2017.11.03. 14:12:13

Az első pár rész alapján eléggé unszimpatikus volt a sorozat. Csupa inkompetens csillagflotta tiszt, sorozatos hibás és idióta döntésekkel, illetve volt olyan érzésem is, hogy kontinuitási problémák is vannak és ez inkább egy reboot mint előzmény. A klingonok is katasztrofálisak. Az egyetlen viszonylag normális ember a kapitány néni volt, de ő meg is halt hamar.

Viszont az utolsó 1-2 rész már egész jó volt. A kapitány hatalmas arc, tetszik, hogy már-már az őrület határán egyensúlyozva, a saját szabályai szerint próbálja megnyerni a háborút. A szőke mérnök srác is egyre jobb arc, ahogy a spóráktól megőrül és az új biztonsági tiszt is érdekesnek tűnik. Mondjuk vele kapcsolatban van egy olyan érzésem, hogy valami nagyon rossz fog vele történni, miután összemelegszik Burnhammel.

Egy szó mint száz, a sorozat javuló tendenciát mutat, szóval még talán van remény.

Miumiu 2017.11.06. 22:10:11

@edlen: Ha mindenki logikusan és hibátlanul döntött volna, valószínűleg nem létezne az alapkonfliktus mert nem állna a föderáció háborúban a klingonokkal.
Nekem a kapitány a kedvencem eddig, a karaktere szembe megy az összes eddig megszokott kapitányéval, de nekem pont ezért szimpatikus. Sokkal reálisabbnak és emberibbnek találom a viselkedését mint néhány korábbi kapitányét, Picard néhol annyira pátoszosan adta elő a más fajok védelméről meg a föderáció értékeiről szóló szövegeket, hogy a falnak mentem pedig nagy rajongó vagyok.
Burnhammel viszont nem tudok szimpatizálni, így pár rész után egyre tenyérbemászóbb. Tilly viszont nagyon cuki.