Filmajánló - Majmok bolygója: Háború

2017. július 30. - Miumiu

A nagy nyaralás-szezonban megint elmaradtam egy kicsit a friss bejegyzések írásával, annyit minden történt ezen a nyáron is, hogy nem igazán blogoltam, holott lenne miről. Moziban a nyáron viszont eddig csak egyszer voltunk, igaz nem is volt olyan agyeldobós a választék. Ezért most, hogy ideszabadultam a klaviatúra elé, gondoltam elsőként a legfrissebb mozis élményem osztom meg: elmentünk megnézni a Majmok Bolygója új részét a Háborút. 

A történet:

Bevallom őszintén nem nagyon emlékeztem az előző rész eseményeire. Halványan rémlett mi történt benne, de annyira nem volt maradandó élmény, az első rész történéseire furcsa módon sokkal jobban emlékszem. Szerencsére a film elején gyorsan összefoglalták hol tartunk: az előző filmben az emberek és a majmok között vívott csata a katonaság figyelmét is felkeltette. Hiába nyerték a csatát azok a majmok, akik békésen eléldegélnének egymás mellett az emberekkel, a katonaság egyes csoportjai fenyegetésként tekintenek a főemlősökre. Különösen vérszomjas a hadseregnek az Ezredes (Woody Harrelson) által vezetett szakadár csoportja, mindent megtesznek annak érdekében, hogy felkutassák és megöljék a Cézárt a majmok vezérét. 

Mivel a történet összefoglalásában igyekeztem nem nagyon spoilerezni, most szólok, hogy a kritika ellenben erősen spoileres, ezért csak az olvasson tovább, aki bírja az ilyesmit. 

Kritika:

Az első meglepetés, hogy ahhoz képest, hogy a film alcíme "Háború" valójában szó sincs semmilyen háborúról. Az alcím alapján bennem volt egy kis félelem, hogy a trilógia zárórészéből valamilyen akció-látvány-orgiát csinálnak, de szerencsére ez nem következett be. A Majmok Bolygója lezáró része is ugyanolyan intelligens sci-fi, mint az elődei, ami amellett, hogy érdekes történetet mesél el, újra képes elgondolkodtatni a nézőt az emberi kegyetlenségről és a hadviselés morális kérdéseiről. Emellett azonban sajnos többször is úgy éreztem, hogy bizonyos pontokon leül a film és csigalassan halad csak előre, vagy az egyes fordulatok nagyon kiszámíthatóak. Szerencsére kevés volt az ilyen üresjárat, de a dráma mellett jól esett volna, ha egy kicsit valóban sci-fi és kalandfilm tudott volna maradni a Majmok Bolygója. Ebben a formában nekem az volt az érzésem, hogy tisztán háborús drámát nézek, hiába a majmok és a posztapokaliptikus világ. Nincs gondom a háborús drámákkal, sőt, szeretem a műfajt, de ha már valami sci-fi akcióként hirdeti magát szeretem, ha van benne sci-fi és akció. 

Ennél több rosszat viszont, ha akarnék, se tudnék írni a Háborúról, mert egyébként kiváló film lett, ráadásul végre nem egy olyan tipikus popcornmozi, ami csak arra jó, hogy a néző két órát hűsölhessen egy klimatizált vetítőteremben. Valószínűleg pont ezért nem is való mindenkinek: van tartalma és mélysége, mind a világgal mind a majmokkal történtek megérintik és elgondolkodtatják a nézőt. Kicsit skizofrén helyzet, hiszen az embert egyrészt megérinti Cézár tragédiája és megérti, hogy a családja lemészárlása után miért indít vendettát az Ezredes ellen. Ugyanakkor érthető az Ezres félelme az új járványtól, valamint a célja, hogy fenntartsa az emberi fajt bármilyen áron, noha rosszul választotta meg az eszközöket és hamis ellenségképet gyártott Cézár és csapata köré. 

Kicsit furcsa lehet, hogy egy ilyen film kapcsán színészi teljesítményről írok, hiszen a játékidő nagy részében CGI animált lényeket látunk a vásznon, de már a moziban is megállapítottam, hogy napjainkra igencsak eltávolodtunk a "klasszikus" számítógépes grafikától. Igaz, ugyan, hogy jelentős utómunka van minden egyes karakterben, az alapokat nagyszerű színészek adják, és közülük is kiemelkedik a Cézárt alakító Andy Serkis. Valahol láttam is egy werkvideót  a forgatásról és valami egészen lenyűgöző, ahogy felveszik ezeket a jeleneteket. Serkis pedig konkrétan csak a tekintetével el tudna adni egy egész filmet. 

Nem lehet szó nélkül elmenni az Ezredest alakító Woody Harrelson játéka mellett sem, hiszen ő adja azt a figurát, amelyik Cézár mellett a film egyik tartópillére. Az Ezredes karaktere kegyetlen és brutális, ugyanakkor korántsem céltalan, csak vallja, hogy az emberi faj fenntartásához erre van szükség. Ha nem sodorta volna az őrület határára a saját személyes tragédiája és a cselekedeteit nem kizárólag a majmok iránt érzett irracionális gyűlölet és bosszúvágy motiválja, akkor egészen más befejezése is lehetett volna a filmnek. 

Minden filmértékelésben ejtek pár szót a látványról is, hiszen ez olyan szempont, amely minden film alapját adja. Ha a történet és a látvány nem passzolnak, nincs hangulata a filmnek és csak végigszenvedi a nézői. Ugyanakkor nálam a látványt nem csak abban mérik, hogy hány órát öltek a grafikusok a számítógépes renderelésbe, sokat számítanak a ruhák, a kellékek és a környezet is. A Majmok Bolygója záró részében nincsenek epikus csatajelenetek és csillogó-villogó űrvárosok, a látvány szinte végig hideg, szürke és komor, amivel szerintem remekül lehetett illusztrálni, hogy mennyire szörnyű hely lett a világ az embereket kiirtó járvány kitörése óta. A látványvilágot végig a háború komorsága dominálja, az egyenruhák, fegyverek, helyszínek mind-mind tábori hangulatot közvetítenek. Ami miatt mégis emlékezetes marad a film látványvilága az a címszereplő majmok miatt van. Valószínűleg nem én vagyok az egyetlen, aki ódákat zengett arról, hogy milyen élethűre sikerültek a filmben játszó gorillák, orángutánok és csimpánzok. Mostantól ezen a filmen kellene tanítani, hogy mire való a CGI. Én azonnal adnám neki a látványért járó Oscart. 

Az előzménytrilógia pedig nem feledkezett meg az elődjéről sem, hiszen a szemfülesek számtalan utalást felfedezhetnek a filmben (Cézár kisebbik fiát például Corneliusnak hívják). 

Kisebb hibái ellenére a Majmok Bolygója olyan film, ami üde színfoltja lett az hollywoodi álomgyárnak, végre kaptunk egy olyan alkotást, ami nem tekinti agyatlan zombiknak a saját nézőit és amellett, hogy populáris, mer mélyebb tartalmat és mondanivalót közvetíteni. 

Értékelés: 9/10 

A bejegyzés trackback címe:

https://geekgirl.blog.hu/api/trackback/id/tr6312698121

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

kkn 2017.08.01. 23:33:55

Megmagyarázza valamelyik film is a trilógiából azt a bődületes baromságot, hogy honnan lett ennyi majom az USÁban? Mert 300 millió embert le tud igázni az állatkertek, intézetek, egyebek emberszabású majomállománya? Mennyi ilyen majom lehet ott, egymillió, tízmillió? Én már ezt is túlzónak tartom. Most vagy elpárologtak az emberek, vagy a szertől a majmok elkeztek szaporodni, mint a nyulak. De előbbire semmi jel, utóbbi meg sci-fiben is túlontúl meredek, egyszerűen az ember hülyének nézése.
Egyszerűen ilyen ordító logikai bakit, ami ennyire hiteltelenné teszi az egészet, az agyam nem bír befogadni.
Ez nekem nem kis hiba, hanem az egészet élvezhetetlenné tévő baklövés.

Miumiu 2017.08.02. 08:35:53

@kkn:
Még a trilógia legelső részében volt arról szó, hogy az a vírus, ami a majmokat megokosította, az embereket kiirtotta, vagyis nem a majmok igázták le őket, csak kipusztultak. A Forradalom pont a vírus elterjedésével zárul, itt van is egy klassz összefoglaló, kb. 1:25-nél van a vírusos rész: www.youtube.com/watch?v=ZNeendJQ2Sk (Ez a vírus mutálódik most a zárórészben, így már csak elbutítja az embereket.)
Amúgy a science-fiction műfaj egyik eleme a fikció, én a fantasztikum részeként el tudom fogadni azt, hogy az USA-ban az állatkertek, gyógyszergyárak, kozmetikai cégek stb. majomállománya van akkora, hogy kiadnak egy értékelhető méretű populációt. Persze nyilván volt benne jócskán alkotói túlzás, hogy az akciójeleneteket ne 20 majommal kelljen megmutatni, de szerintem ennyi még belefér. :)

Lobo Marunga 2017.08.02. 09:45:51

Nem tartom maga szuperintelligensnek, még átlagosnak is alig. Egy részt láttam ebből az agymenésből, azt is tévében, és sűrűn kapcsolgatva közben. Kb. két perc alatt világos volt a hatalmas és végtelenül mély üzenet: El tud-e viselni az emberiség egy másik intelligens fajt a bolygón, pláne, ha ez a faj fölé emelkedik. A válasz: nem. Ez volt két perc, a film 2 óra, és van belőle több rész is. Szerintem ez nem mélyebb tartalom, hanem kínzás. A figurák meg egyszerűen abszurdan komikusak, még Serkis vitathatatlan tehetsége ellenére is. Élethűek. Tény, de ez megint nem ad akkora élményt, hogy órákig lekössön. Már a Jurassic Parknál is azt mondtam, hogy még szép hogy élethűek, nehogy már gumibábokat nézzek.
De hát ez ízlés kérdése, nyilván nézze, akinek tetszik, sőt, örülök, hogy nem mindenki olyan szellemileg igénytelen mint én... :)

Lobo Marunga 2017.08.02. 09:47:17

Na hogy én mit fogok kapni az intelligencia és a lemaradt m betű összefüggése miatt... :)

Miumiu 2017.08.02. 11:00:27

@Lobo Marunga:

Azért ne feledjük, hogy a tömegfilmek kategóriájában mozgunk, amik a moziba járó (és sok szempontból valóban igénytelen) nagyközönségnek szólnak. :) Egy Galaxis őrzőihez (vagy bármelyik Marvel filmhez) viszonyítva, ennek a trilógiának még van mélysége és mondanivalója, ami nem merül ki annyiban, hogy mentsük meg a világot a gonosztól, közben pedig lőjük szét a galaxist. Nyilván mivel tömegigényt próbál kiszolgálni, ezekbe nem megy annyira bele, mint amennyire lehetne, de látszik az igyekezet. Én elég komplexnek éreztem a mondanivalót, tekintve, hogy nem szimpla egymás mellett élésről esik szó, hanem a vírus miatt a majmoknak már a létezése is fenyegetést jelent az emberi fajra. Ez pedig számos kérdést felvet, többek közt azt, hogy a túlélés / fajfenntartás célja legitimálja-e egy másik értelmes faj kiirtását, mennyire elfogadhatóak egy háborúban a civil áldozatok, vagy hogy belenyugvással kell-e fogadnia egy fajnak (itt az embereknek) hogy ki fog halni vagy visszafejlődik és ha nem, akkor meddig "szabad" elmennie, hogy fordítson a folyamaton. Az Ezredes személyes szála kapcsán pedig az merülhet fel, hogy van-e joga egy szülőnek úgy dönteni, hogy véget vet a halálos beteg gyereke életének. Ez csak az első pár gondolatom volt az utolsó rész után. :)
Én örülök a változatosságnak és annak, hogy ilyen filmek is vannak a kínálatban, akkor is, ha tempóban lassabbak, mint a megszokott blockbusterek.