Könyvajánló - Cassandra Clare: Csontváros

2017. április 15. - Miumiu

Mostanában meglepően sok időm volt olvasni, ezért nekifogtam néhány olyan könyvnek amik régóta árválkodnak a polcomon, arra várva, hogy a kezembe vegyem őket. Ilyen árválkodó könyv volt Csontváros is, amit még akkortájt vásároltam meg, amikor a mozikba került a filmadaptáció. Végül csak nem tudtam rávenni magam az olvasásra, pedig rengeteg jó kritikát olvastam róla, az ismerőseim többsége valóságos ódákat zengett róla és itt Magyarországon is hamar amolyan tini közönségkedvenccé nőtte ki magát a széria. Az Alkonyat óta tartok egy kicsit azoktól a könyvektől, amik ekkora rajongótábort alakítanak ki. 

Szóval most, hogy volt időm olvasni, a kezembe vettem Cassandra Clare démonos ifjúsági fantasy regényét és ezúttal valóban mellényúltam, mert nemhogy nem ragadott magával a történet, de határozottan borzalmasnak ítéltem. Persze lehet, hogy velem van a baj és a késő húszas éveimben járva kinőttem már az olyan regényeket, amik tinilányoknak szólnak. Bár halkan jegyzem meg, hogy attól, hogy egy regény egy fiatal korosztálynak szól még meg lehet írni irodalmi igényességgel, no de a XXI. században alkalmazott stilisztikai jegyekről majd máskor. 

 A történet

A történet egyszerű, mint a bot, mindemellett nagyjából az elejétől a végéig tökéletesen kiszámítható. Ráadásul az írónő klisét klisére halmozott, így ha valaki a Harry Potterrel vagy a Star Warssal találna párhuzamokat felfedezni, az valószínűleg nem a véletlen műve. Az események kulcsfigurája egy 15 éves, elsőre teljesen átlagos lány Clary, akiről természetesen hamar kiderül, hogy annyira nem is átlagos (ugye milyen eredeti kezdés?). A lány egy olyan gyilkosság tanúja lesz egy szórakozóhelyen, amit rajta kívül senki más nem látott, mert a támadást az emberek számára láthatatlan démonvadászok követték el. Nem sokkal az incidens után Clary édesanyját elrabolják, a lány pedig rájön, hogy létezik az emberek világa mellett egy párhuzamos élettér, amelyben démonok és egyéb alvilági lények harcolnak az angyalok leszármazottaival. Ebbe a világba csöppen bele Clary, mikor elkezdi keresni édesanyját és ahogy fejti fel a szálakat folyamatosan ráébred arra, hogy az édesanyja az elmúlt években rengeteg mindent eltitkolt előle, többek közt azt, hogy valójában Clary is árnyvadászok leszármazottja. A lánynak a szórakozóhelyen látott árnyvadászok és régi barátja Simon segítenek  megismerni az édesanya Jocelyn múltját és megtalálni őt.

Értékelés

A történet a bevezető alapján tulajdonképpen lehetne izgalmas és krimiszerűen nyomozós, de sajnos nem az.  Az információkat valahogy nem tudja a megfelelő ütemben és mennyiségben adagolni az írónő, így általában egyszerre nagyon sok minden kiderül, majd jó száz oldalon keresztül tartó mellékvágányokra terelődnek az események. Clary árnyvadász családja és édesanyja egyébként inkább a keretet adják annak, hogy a lány pasizik, vagyis pontosabb őrlődik két fiú között. Az egyik régi barátja a tipikus friendzone kategóriás, okostojás Simon, a másik pedig a diszkóban megismert jóképű, flegma árnyvadász Jace. Természetesen nem kell párkapcsolati szakértőnek lenni, hogy kiderüljön a lány melyik pasit preferálja, valamiért ilyen helyzetben értelemszerű, hogy a tinilányok szíve ahhoz húz, aki bunkó parasztként viselkedik, izmos és tetovált. 

A szereplők azon része, akiket jobban megismerhetünk egysíkúak és alkalmanként rettenetesen idegesítőek. Clary egy bizonytalan kamaszlány, aki napokig képes görcsölni azon, hogy tetszik-e egy srácnak, de egy szempillantás alatt lendül túl azon, hogy az édesanyja egész életében hazudott neki a származásáról. Többnyire ahelyett, hogy csinálna valami értelmeset és célratörőt jobbára csak sápítozik és sodródik az eseményekkel. Simon a friendzone-ban ragadt papucs srác tökéletes irodalmi megtestesítője, aki annak ellenére csinál saját magából csicskát, hogy tudja, hogy a lány, aki tetszik neki keresztülnéz rajta. Jace pedig az a kemény macsó lenne, aki a szülei halálát követően páncélt növesztett és magába zárkózott, ehhez képest nemhogy nem elutasító, de hipp-hopp kiderül, hogy valójában inkább túlérzékeny. (Igen tudom, hogy a tinédzserek még bizonytalanok, hullámzóak az érzéseik és keresik az útjukat, de ettől függetlenül szerintem a korosztály számára sértés, ha sztereotipizálva hisztis hülyegyerekként festik le őket egy regényben. Csak mondom.)

A regényben megálmodott univerzumról az első kötetben elég sok minden kiderült, mégsem éreztem azt, hogy ez egy élő és létező világ lehet, amelynek megvan saját társadalmi, politikai rendje. A leírások inkább a múltbeli események megörökítésére szolgáltak, pedig én igényeltem volna azokat a részeket, amik deskriptívek és inkább a hangulatot, látványt próbálják megragadni, nem pedig a történelemkönyv tárgyilagosságával tárják fel a múltat. Pedig szeretem a párhuzamos varázsvilágokat, főleg akkor ha urban fantasy köntösben jelennek meg, de itt az írónő annyira nem tudott semmi egyedit belevinni a New York mellett létező világba, hogy szinte fájt olvasni. Valójában mintha kimásolta volna a Wikipédia mágikus lények szócikkéből az összes fajt és beleszórta volna őket egy XXI. századi amerikai díszletbe, az egyes fajok viszonyrendszerébe korlátozottan kapunk bepillantást és az eredetük is elég vérszegény mitológiával lett megmagyarázva. A kevesebb néha jobb mint a több.

Rettenetesen irritált emellett a könyv stílusa. Olvasmányosnak olvasmányos, de mind a leírások, mind a párbeszédek elég szerényen lettek megfogalmazva. Természetesen egy szórakoztató irodalmi műtől nem azt várom, hogy szépirodalmi allűrökkel tarkítottan fesse le a környezetet és a karakterek jellemvonásait, de jólesett volna, ha  nem faék egyszerűségű, bugyuta párbeszédeket és tőmondatokból összetákolt túlegyszerűsített leírásokat kell olvasgatnom 400 oldalon keresztül. 

Ez a könyv nekem így édeskevés volt és úgy érzem, hogy jóval nagyobb a füstje mint a lángja. Akinek tetszett esetleg írja le, hogy mi volt az ami megfogta a könyvben, hátha csak nekem nem jött át.

Értékelés 3,5 /10

A bejegyzés trackback címe:

https://geekgirl.blog.hu/api/trackback/id/tr1612427105

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.