Filmajánló - Szépség és a Szörny

2017. április 09. - Miumiu

Amikor pár perccel a vetítés kezdete előtt saját magán kívül csak 4 férfit számolt össze a moziteremben a kedves vőlegényem már kezdte érezni, hogy valamilyen csúnya merénylet készül ellene. Aztán, amikor felcsendült az első dal és a fülébe súgtam, hogy tulajdonképpen ez musical, mert zenei betétek is vannak benne már egészen biztos volt benne, de akkor már nem volt menekvés.

Szóval a közönség hősei ebben az esetben azok a férfiak, akik elkísérik a barátnőjüket, menyasszonyukat, feleségüket egy ilyen filmre. Azt hiszem a rövid bevezetőm alapján mindenki leszűrte, hogy egy kifejezetten rétegfilmről beszélünk, ami nem való mindenkinek. Aki rosszul van a meséktől és a romantikától egészen biztosan ki fog menekülni a vetítésről, azok a gyermeklelkű felnőttek, akiket viszont még mindig el lehet bűvölni egy-egy Disney mesével, imádni fogják.

A kritika ugyan spoileres, de most komolyan ki az akinek ez a sztori még bármiben is meglepetés?

A történet

A történet az a pontja ennek a mesének, amit valószínűleg nem kell túl bőven fejtegetnem, hiszen kevés olyan ember van, aki nem ismeri a klasszikus rajzfilmet. A Disney nem nagyon akart (mert) forradalmi újításokat eszközölni a forgatókönyvben, így ez a mostani film gyakorlatilag pontról pontra megegyezik animált testvérével.  A történet középpontjában egy fiatal lány Belle (Emma Watson) áll, aki többnyire azzal hívja fel magára a figyelmet az álmos kis francia faluban, ahol él, hogy nem olyan, mint az átlagos falusi fruskák. Belle ugyanis feltaláló apja mellett maga is művelt és intelligens fiatal nő, ami meglehetősen szúrja az egyszerű falusiak szemét.  A településen élő eladósorban lévő lányok azt sem nézik túl jó szemmel, hogy a falu ügyeletes bikája Gaston (Luke Evans) ellenben odáig van Bellért, hiszen ő az egyetlen olyan nő a faluban, aki amellett hogy szép, megközelíthetetlen is, így tökéletes trófeának minősül. Bellenek természetesen esze ágában sincs beadni a derekát Gastonnak és úgy általában senki másnak sem. Egyik nap azonban Belle apja nem tér vissza a szomszéd városban tartott vásárról a lány pedig a keresésére indul. Apját végül egy elvarázsolt kastélyban egy szörnyeteg fogságában találja meg és a sajátjáért cserébe megváltja szabadságát. Ahogy Belle fokozatosan megismeri a szörnyeteget, rájön, hogy a zord külső mögött valójában érző lény lakozik, aki korábban ember volt, csak önzősége és irigysége miatt elátkozta egy boszorkány a kastély összes lakójával együtt. Az átkot természetesen itt is csak egy dolog tudja megtörni: az igaz szerelem, ami megtanítja a szörnyeteget arra, hogy gondoskodó és figyelmes legyen másokkal (vagy legalább egy valakivel).

Értékelés

Korábban is leírtam valahol, hogy a Disney nem igazán nyúlt hozzá ehhez a meséhez, gyakorlatilag élőszereplős változatban megcsinálta újból, szinte hajszálra pontosan ugyanazt a művet. Ezt a biztonsági játékot én egy kicsit azért csalásként értékeltem, hiszen egyrészt egészen biztosan tudta stúdió, hogy ezzel nem lő nagyon mellé, másrészt azért nem kellett túl komoly és megfeszített munkát fektetnie a dolog narratív részébe. A régi recept természetesen működik, viszont a kritikust nagyon nehéz helyzetbe hozza, hiszen egy olyan dolog kellene újként értékelni, ami nem az. Ugyanakkor el lehet mondani, hogy dacára az eltelt éveknek, még mindig működik a varázs és napjainkban is vannak olyan üzenetek benne, amelyek még mindig bírnak aktualitással. Ezeket az üzeneteket aktualizálták azok a betoldott jelenetek és kisebb módosítások, amelyekkel gazdagították a filmet, így Belle karakterében sokkal hangsúlyosabban jelenik meg, hogy nem csak egy olyan hölgyről van szó, aki az átlagnál olvasottabb, hanem maga is gondolkodó, feltaláló, aki önerőből képes letenni nagy dolgokat az asztalra. Ha egy női magazin hasábjaira írogatnék, bizonyára hosszan lehetne fejtegetni, hogy milyen hatással lehet a fiatal lányok jövőképére, ha példaképként végre nem a Való Világ által promotált nőideált látják, hanem olyasvalakit aki műveltséggel emelkedik ki a sokaságból, de ezt meghagyom a szociológusoknak meg a feministáknak. Már csak azért is, mert akkor már úgy illene, hogy akkor már felemlegessük azt is, hogy van-e a lánynak Stockholm-szindrómája, ez viszont már nagyon távol esik ennek a mesének az értékeléséről. Belle karakterének természetesen többféle olvasta is van, de ettől a Szépség és a szörnyeteg továbbra is egy romantikus mese marad, amit egyrészt nem szerencsés túlmagyarázni, másrészt gyakran elfelejtjük figyelembe venni, hogy valójában gyerekeknek, illetve fiataloknak szól, ezért több dolgot túlegyszerűsített formában tálal, rendkívüli módon sarkítva a felhozott példákat.

Több alkalommal lehetett olvasni az interneten, hogy belekerült a filmbe egy meleg jelenet, amiért volt olyan ország, ahol letiltották az egész filmet és volt olyan ország, ahol csak lehetetlenül magas korhatárbesorolással lehetett játszani. Őszintén szólva, ha nekem nem hívja fel több cikk a figyelmem arra, hogy a Lefou (Josh Gad) nevű szereplő meleg és gyengéd érzelmeket táplál Gaston iránt, akkor simán átsiklok az ominózus jelenet felett. Ha megmagyarázzák persze egyértelmű, de nem szemet szúró és nem hiszem, hogy egy gyereknek pont ezután lesznek a nemi identitáskeresést feszegető, szülőket zavarba hozó kérdései.

A látványvilágról lassan már nem is illik írni olyan filmek kapcsán, amelyek a Disneytől jöttek, mert nagyon repetitíven csak annyit lehet írni, hogy a látvány úgy ahogy van tökéletes. A tökéletes nyugodtan érthető mind a CGI-re, mind a kosztümökre és a kellékekre, hiszen minden aprólékosan kidolgozott és megmunkált, a műfaj keretein belül pedig még akár életszerű is lehetne, látszik, hogy ezen a fronton tényleg apait-anyait beleadtak. A végeredményről csak annyit lehet, írni, hogy csodálatos, ráadásul végre egy olyan filmet láthattunk, ahol értelmes dolgokra használták a 3D-t.

A színészekről szintén nehéz nyilatkozni ebben az értékelésben, hiszen szinte minden karakter számítógéppel alkotott, noha a hangokat meglehetősen impozáns színészgárda biztosítja. Éppen ezért én ajánlom mindenkinek, hogy eredeti, angol nyelven tekintse meg a filmet. Az emberként megjelenő szereplők között nekem pont a főszereplőt, Belle-t alakító Emma Watson volt a gyenge láncszem. Mondjuk ez nem feltétlen a színésznő játékából fakad, Belle karaktere amellett, hogy sok tekintetben formabontó, meglehetősen sekélyes. Ő ugyanis az a tipikus klasszikus Disney-hercegnő, aki szép, okos, kedves, szerény, jóságos és türelmes, vagyis nagyjából minden, csak nem izgalmas. Nem titkolom, hogy minden történetben jobban vonzódom a „rossz” szereplőkhöz, hiszen általában nekik sokkal komplexebb hátteret és motivációt írnak, amivel sokkal mélyebbé teszik a figurát és feltárják a jellemében rejlő finomságokat. Sokkal érdekesebb volt nézni Gastont, ami meg mindenben Belle ellentéte, bájgúnár, műveletlen és rosszindulatú, ráadásul gátlástalanul tör előre, hogy megkapja, amit akar, s ezzel számomra érdekesebb volt, mint Belle. Egyébként a szörnyeteg sem volt rossz, de annak ellenére, hogy címszereplő, valahogy nem tölt be feledhetetlen szerepet, hiszen az egész film pont arról szól, hogy ő egy roppantul zárkózott figura, akit nagyon nehéz megnyitni.

A film tehát korántsem lett rossz, sőt, nekem ugyanakkor nem volt meg az újdonság varázsa. Szép volt, de hiányzott belőle valami ami egyedivé és karakteressé tenné, nem tudtam elszakadni attól az érzéstől, hogy én ezt a filmet már láttam. Egy olyan gyereknek, aki nem az eredeti mesén nőtt fel, valószínűleg sokkal többet ad és kicsit nagyobb lánygyermekkel egészen biztosan kötelezően megtekintendő alkotás.

Értékelés 7/10

A bejegyzés trackback címe:

https://geekgirl.blog.hu/api/trackback/id/tr6412370991

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.