Könyvajánló - Veronica Roth: A Beavatott

2017. január 09. - Miumiu

Eszembe jutott, hogy már a Harry Potter és az elátkozott gyermek óta nem jelent meg könyvajánló a blogon, pedig abba a ritka állatfajtába tartozom, amelyik még szeret olvasni és könyvajánlókat is kimondottan szeretek írni. Annak, hogy egy regényről sem írtam mostanában ajánlót drámaian egyszerű oka van: nem volt időm szórakoztató irodalmat olvasni. Denis McQuail A tömegkommunikáció elmélete című könyve pedig nem hiszem, hogy sokaknak a fantáziáját megmozgatja azokon az elvetemülteken kívül, akik ezt tanulják vagy ebben dolgoznak, akácsak én. Egészen Karácsonyig vártam tehát arra, hogy két vizsga között és egy fizetett szabadság alatt legyen időm arra, hogy leüljek a kanapémra és a kezembe vehessek egy regényt. 

Egy ideje itt árválkodik a polcomon Veronica Roth Beavatott trilógiája, de még nem szántam rá magam arra, hogy elkezdjem a sorozatot. Egyrészt néha úgy érzem, hogy kinőttem az ifjúsági irodalomból, (így 28 éves koromra eljutottam oda, hogy jót mosolygok a tinilányok pasizással kapcsolatos szerencsétlenkedésén, továbbá az egyszerű cselekménynél és nyelvezetnél jobban értékelem, ha valami kevésbé fordulatos, de olyan stílusban íródott, hogy később is legyen kedvem levenni a polcról), másrészt kivételesen a filmsorozat első részét már láttam és nemigazán kötött le. Azzal biztattam magam, hogy a könyv általában jobb mint a film, így egyik este neki is ültem a karácsonyfa mellett az első résznek. 

Szerencsére tényleg jobb, mint a film. 

Vigyázat az értékelés - minimális mértékben ugyan - de spoileres!

A történet

A történet egy Beatrice Prior nevű lányról szól, aki a lerombolt Chicagoban él a szüleivel és a testvéreivel. A társadalom ebben a jövőben 5 csoportra (bátrak, őszinték, önfeláldozók, műveltek és barátságosak) tagozódik, mivel az emberek úgy gondolják, hogy a háborúkért és a viszályokért az a felelős, hogy a különböző tulajdonságokkal bíró emberek nem férnek meg egymás mellett. 16 éves korában egy vizsgát követően mindenkinek lehetősége van eldönteni, hogy melyik csoporthoz szeretne csatlakozni. Beatrice a történet elején r 16 éves tehát pont a csoportválasztás előtt áll és azon vívódik, hogy maradjon e az önfeláldozók csoportjában, amelyben nevelkedett, vagy csatlakozzon azokhoz, akikhez a szíve húzza. Beatrice természetesen úgy dönt, hogy kilép régi csoportjából és a Bátrakhoz csatlakozik, a konfliktusok pedig igazán csak ekkor kezdődnek. Amellett, hogy be kell illeszkednie egy új környezetbe és új barátokat kell találnia, a csoportok közötti feszültségeknek is a középpontjába kerül, amiatt, hogy elhagyta családját és csoportváltó lett. 

Értékelés

A könyv viszonylag érdekesen indul, nekem mindenesetre felkeltette az érdeklődésem a jövőbeli Chicago társadalma. Vártam is, hogy majd kiderült valami arról, hogy mi történt, ami miatt az emberek 5 csoportra oszlottak és miért hever minden romokban, ahogy haladt előre a cselekmény egyre jobban. De a világépítés elmaradt, az disztópia hátteréről ebben a kötetben nem derült ki semmi. Legfeljebb annyi, hogy a háborúk oka mégsem az lehetett, hogy eltérő tulajdonságokkal bíró emberek élnek együtt, mert a csoportok között is vannak viszályok, de az egyes csoportok tagjai között sem feltétlenül teljes a harmónia. Különben is - merül fel már a könyv elején az olvasóban a kérdés - hogyan lehetne valakit egyetlen tulajdonságnak alárendelni, amikor minden ember nagyon is összetett személyiség? Ez utóbbi kérdésre a regény ugyan nem ad közvetlen választ, de ahogy a karaktereket kibontja az írónő és kiderül egy-két kulcsfontosságú dolog az az olvasó is rájön, hogy "sehogy", aki az elején nem tette fel magának ezt a kérdést. 

A regény karaktereit sokkal jobban meg tudtam kedvelni, mint a film szereplőit. A film azért sem igazán tetszett, mert nem voltam elégedett a színészválasztással, a moziban valahogy egyikük sem tudott a szívemhez nőni. Sőt a Beatrice-t játszó csajszi kifejezetten irritáló volt. A könyv azért jobb, mert ott az ember magának képzeli el a szereplőket, ebben a formában pedig több idő jut a jellemábrázolásra is. Bennem sajnos pont a főszereplő Beatrice nem indított el semmit, ami nagy kár, hiszen mégiscsak körülötte zajlanak az események. Valószínűleg az volt vele a problémám, hogy túlságosan átlátható és legbelül tudja az olvasó, hogy ő történet jókislánya, még akkor is ha tesz megkérdőjelezhető dolgokat. Hiába van titkolnivalója, nem izgalmas ez a történetszál, mivel az olvasó a könyv elejétől kezdve tudja, hogy mi az, amit a lány rejteget.

Ha már karakterek, sokkal jobban megfogott Négyes, Peter és Al, előbbi kettő egészen biztos benne lesz a második kötetben is. Négyes és Peter jelleme sokkal összetettebbnek és komorabbnak tűnik, mint a néha naiv, de hősies Beatrice ezért sokkal inkább érdekelt, hogy mi lesz az ő sorsuk. Négyes múltjával kapcsolatban már kiderült néhány dolog, de Peter múltja még homályba burkolózik. Ha valamiért olvasni fogom a következő kötetet, akkor emiatt a két szereplő miatt. 

A Beavatott egyébként egy kicsit nehézkesen induló, de érdekes, fiatalos olvasmány. Nem kifejezetten rossz, de nem is az ifjúsági sci-fi irodalom csúcsa. Nekem végig az volt az érzésem, hogy olvastam én már nagyon hasonlót valahol. Oké tudom, hogy fellendült a műfaj és mostanában a fiataloknak szánt disztópiák tarolnak. Jól szórakoztam rajta, de valami plusz egyértelműen hiányzik belőle, mert sem a stílusa sem a története nem nyűgözött le. Nem kerül be a maradandó olvasmányélményeim közé, így értékelésben is egy erős közepest kap. 

Értékelés 6/10

A bejegyzés trackback címe:

https://geekgirl.blog.hu/api/trackback/id/tr9312107749

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.