Sorozatajánló - Stranger Things

2016. november 17. - Miumiu

Történt nem is olyan rég, hogy elkezdtem a Netflix próbahónapomat, aztán pár sorozat megnézése után úgy döntöttem, hogy maradok még. Közben egy kedves ismerősöm, aki tudja, hogy szeretem a Twin Peakset és Stephen Kinget ajánlotta, hogy nézzem meg a Stranger Things címre keresztelt sorozatot. Gondoltam neki is kezdek és szépen lassan megnézem a 8 részt, ami végül nem jött össze, mert leültem ugyan de majdnem egyben megnéztem az összeset annyira berántott a sorozat világa.

Pedig a történet maga nem nagy durranás, sőt igazából régi klasszikus remek érzékkel összeválogatott elegye.Van benne egy kis E.T., egy kis Alkonyzóna, jó adag Stephen Kinggel fűszerezve és egy kevés Twin Peakssel bolondítva, talán egy leheletnyi Silent Hill beütéssel. Akik a 80-as, 90-es években nőttek fel, azoknak igazi retró csemege, de a szerethető szereplők és a történetvezetés miatt azok is teljesen rá tudnak hangolódni, akik később születtek és már nincs kapcsolódásuk a korszakkal. Hangulatra kicsit misztikus és vannak horror elemek, de semmi olyan, ami a gyengébb idegzetű nézőket különösebben megviseli, így tökéletes azok számára, akik vágynak egy kis borzongásra de nem kérnek mondjuk a TWD féle brutalitásból. 

A történet

A történet már-már klasszikusnak mondható Stephen King felütéssel kezdődik: 1983-mat írunk, a helyszín egy csendes amerikai kisváros Hawkins. A városkában van egy csapat gyerek, akik egy kicsit különc csapatot alkotnak a suliban. Ők az ügyeletes kockák, akik sorra nyerik a suli tudományos versenyeit, Dungeons and Dragonst játszanak a pincében és akiket rendszeresen vegzálnak a focicsapat nagymenő tagjai. Amikor a társaság egyik tagja Will rejtélyes körülmények között eltűnik, Mike, Dustin és Lucas nyomozni kezdenek. A kutatás során a fiúk találkoznak egy rejtélyes lánnyal, akinek a neve egyszerűen csak Eleven (Tizenegy) és első blikkre úgy fest mint aki elmegyógyintézetből szökött meg. Persze Eleven nem egy elmegyógyintézetből szökött meg, hanem egy laborból, ahol a hidegháborús orosz fenyegetés ellensúlyozására olyan dolgokkal kísérleteznek, amelyekkel embernek nem lenne szabad babrálnia. Ahogy az már a horrorfilmekben lenni szokott, ebben a kísérletben is balul sül el valami, így Eleven meg tud szökni, de vele együtt egy sokkal veszélyesebb lény is elszabadul. Szóval Eleven és a trió Will keresésére indulnak, miközben próbálják elkerülni a rájuk vadászó szörnyet és embereket. 

Kritika

Két dolog miatt működik nagyon de nagyon jól ez a sorozat: az egyik a már emlegetett történet, ami bőven merít a nagy elődökből, de ezt mégis úgy teszi, hogy nem esik a plágium bűnébe, saját történetet mesélnek. Erős ugyan a nosztalgiafaktor, de a Duffer fivérek jól tudták, hogy a múltidézés önmagában nem elég egy jó szériához és sikerült tényleg úgy felépíteniük az első évadot, hogy a retró hangulat mellett még ma is kurrens kérdések és problémák is megjelenjenek. Ilyen például az első szerelem, az első szex, a felnőttek és a gyerekek közötti generációs szakadék, egy egyedülálló édesanya nehézségei ésatöbbi. A másik dolog, ami nagyban hozzátesz a sorozat sikeréhez a színészek munkája. A gyerekszínészek szupercukik, mindemellett kiválóan játszanak és száz százalékosan alakítják a karakterüket, ami külön öröm, mert a gyerekszínészek túlnyomó része engem kifejezetten idegesít a sorozatokban (például TWD Carl). Ugyan a gyerekek viszik el a teljes évadot pár szót a felnőtt színészekről is illik ejteni mivel Winona Ryder remekel az őrültség mezsgyéjén táncoló édesanya Joyce Byers szerepében, de a seriffet alakító David Harbourra sem lehet panasz.

Ugyan a Netflix sorozatai költségvetésben inkább a televíziós alkotásokhoz állnak közelebb nem a mozis alkotásokhoz a Stranger Things látványvilágára sem lehet panasz. A Demogorgon ugyan néha csúnyácska volt (mondjuk mivel egy randa szörnyről van szó amúgy is az, de értitek hogy értem), a többi látványelemre, köztük a második dimenzióra egyáltalán nem lehet panasz. Kiemelném a fényképezést is hiszen ebben a tekintetben is visszatérnek a 80-as évek kicsit lassabb elnyújtottabb stílusához. Nekem kifejezetten bejönnek ezek az elnyújtottam jelenetek a legtöbb modern sorozatban ugyanis inkább zavar hogy nettó 5 másodpercenként jön egy új snitt. 

Kérdés, hogy a sikeres első évad után lesz-e folytatás a történetben ugyanis benne van a lehetőség. Bennem annyi fogalmazódott meg, hogy mi a frászkarikáért vártam én ennek a megnézésével ennyit???

Értékelés 10/10

A bejegyzés trackback címe:

https://geekgirl.blog.hu/api/trackback/id/tr8711963783

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.