Amikor lesújt a végzet baseball ütője (TWD. 7. évad 1. rész)

2016. október 27. - Miumiu

Rég rájöttem, hogy rosszul van ez a rendszer kitalálva. Pont amikor mindenki hazaér a nyári szabadságolásokból és rengeteg a munka, akkor indulnak el a népszerű tévésorozatok új epizódjai is. Persze a csatornák oldaláról ez teljesen érthető és logikus, hiszen ősszel a tóparton iszogatós esték helyett sok ember már szívesebben húzódik be a nappaliba a tévé elé. Nekem ellenben örök konfliktust okoznak az őszi évadkezdések, hiszen ahelyett, hogy az egyre csak tornyosuló feladataimmal tölteném az időt, inkább megnézem, ahogy Negan péppé veri valakinek a fejét az AMC zombis sorozatában. 

Az előző évad ordas nagy cliffhangere óta a fél internet azt találgatta, hogy vajon ki lesz az a szereplő, aki távozik az élők sorából és ez által a sorozatból. Az AMC-nek egyébként egészen jól sikerül megőriznie a hétpecsétes titkot, én legalábbis egyik nagyobb oldalon sem futottam bele kiszivárgott információba. Szóval az ember így október közepére jó rajongóként már minden lehetséges alternatívát számításba vett és baráti társaságában mély eszmecserét folytatott arról, hogy melyik karakter kiírásának mi lehet a következménye, mondhatni felkészülten várta a 7. évad első részét. Aztán az alkotók olyat léptek, amire senki nem gondolt...

A kép után spoilerekkel folytatom.

spoiler spoiler spoiler spoiler spoiler spoiler spoiler spoiler spoiler spoiler spoiler spoiler spoiler spoiler spoiler 

Szóval a rész megtekintése közben volt állösszeszedés a padlóról és profán kifejezések mantra szerű ismételgetése. Negan agyonverte Abrahamet. Ez mondjuk teljesen rendben van, egyrészt a képregények szerint már rég nem él a karakter, másrészt nekem soha nem volt a kedvencem, nem volt sem izgalmas háttérsztorija, sem izgalmas jövőképe, csak az a meglehetősen langyosra sikeredett szerelmi szál, ami nem volt a zombiapokalipszis legemlékezetesebb románca. 

Aztán Negan agyonverte Glennt, ami abszolút derült égből a villámcsapásként jött. Igaz soha nem ígérték, hogy csak egy valaki fog meghalni (és azt hiszem a képregényben talán már Glenn is halott), de amikor már épp készültem nyugiban belesüppedni a fotelembe, abban a biztos tudatban, hogy innen akkor már csak jobbra fordulhat a kompánia helyzete, akkor bumm. Így utólag Glennért sem fogok siránkozni, hiszen mostanra ő is inkább amolyan töltelékkarakterré silányult. Engem az sem hatott meg különösebben, amikor az előző évadban több részen át nem lehetett tudni, hogy életben van-e. Sőt számomra az a pár rész pont azt domborította ki, hogy mennyire felesleges karakter, hiszen a sorozat gyakorlatilag jól elvolt nélküle is. De ez a hirtelen és váratlan kiírása akkor is durva volt. 

twd702.JPG

Az első rész középpontjában egyébként Negan és Rick álltak, pontosabban az a folyamat, ahogy Negan módszeresen betöri Ricket, ami ismerve a seriffet és mindent amin a kórházi ébredése óta átment nem könnyű és különös kegyetlenséget kívánó feladat. Apropó különös kegyetlenség: a The Walking Dead világa eddig sem volt az a hely, ahol a túlélők vígan élnek egy kis településen és közös kereskedelmi megállapodásokat dolgoznak ki, ha más túlélőkkel találkoznak (az a Farm ahol élünk), de Negan és bandája minden eddiginél brutálisabban mutatkozott be. Nekem alapvetően nincs bajom a horror világával és meglehetően magas a tűrési határom (eddig talán két olyan horrorfilm, illetve sorozat volt, amit nem bírtam végignézni, az egyik az American Horror Story 4. évada volt), úgyhogy nem bújtam be a takaró alá, amikor Negan lerázogatta az agydarabokat a baseballütőjéről, ugyanakkor elismerem, hogy több nézőnek ez már bizony sok lesz, főleg ha ebben a menetrendben folytatódik az évad. Egy rétegsorozat még megengedhet magának trancsírozós jeleneteket, de egy közönségkedvenc már kevésbé. (Pedig az, hogy egy dráma-horror sorozatban vannak kemény horror elemek is, annyira nem kellene, hogy meglepő legyen, főleg ha célja is van a töménytelen mennyiségű erőszaknak.)

Én teljesen megértem miért lett ez olyan, amilyen. Egyrészt Rick és csapata többek között már túlélték a Kormányzót, a Terminus kannibáljait, meg a Farkasokat, ők már egy olyan kőkemény banda, akiket egy kis fenyegetőzés vagy szemöldökráncolás nem hat meg. Ahhoz, hogy Negan (és esetleg az őt követő új ellenségek) kihívást jelentsenek számukra, messzire kell menni (egyre messzebb, de hogy hova lehet az ellenséget fokozni az már az írók meg a következő évadok problémája). Másrészt a nézőben sem árt tudatosítani, hogy ez most egy minőségileg más ellenfél lesz, mint az eddigiek voltak, noha ezen a ponton már túl szájbarágósnak éreztem a történteket. (Igen, értjük, hogy Negan egy pszichopata.) Jeffrey Dean Morgan alakítására egyébként nem lehet semmi panasz, nagyon meggyőzően alakítja a rosszfiút, be tudja mutatni, hogy Negan, amellett, hogy egy igazi beteg állat, van annyira karizmatikus jelenség, hogy maga mellett tudja tartani az embereit és behódolásra tudja késztetni az ellenfeleit, ahogy egy igazi diktátor teszi. Egyébként bármennyire is az volt az alkotók célja, hogy a nézők kollektíve megutálják Negant, nálam pont az ellenkező hatást érték el: imádtam, hogy végre van egy velejéig romlott, tökös és sármos (igen női szemszögből sármos) karakter, aki egyelőre tényleg egyszerűen gonosz. Legalábbis egyelőre úgy tűnik, hogy nem azért vált gonosszá, mert írtak neki egy annyira tragikus háttérsztorit, hogy még a legszőrösszívűbb néző is együtt érez vele, hanem nemes egyszerűséggel azért mert szadista, ő ezt élvezi és kész. Így pedig valójában egy nagyon badass karakter.

twd703.JPG

A legnagyobb problémám ezzel az évadnyitóval az volt, hogy csak azt nem mutatja meg milyen irányba fog haladni ez az évad. Úgy tűnik ugyanis, hogy Negan remekül betörte Ricket, Maggie bosszút állna ugyan Glennért, de épp annyira beteg, hogy alig áll meg a lábán, ő egyelőre nem megy sehova. Alexandria erősen megsínylette az előző évad történéseit és kérdés, hogy mennyire lehet számítani azoknak a kolóniáknak a segítségére, amelyek Negan hódoltságában vannak. A rész végén Negan és csapata komótosan elautóznak a napfelkeltébe, Rickék pedig ott ülnek teljesen tanácstalanul és tehetetlenül a tisztás közepén. Persze érthető, az egész rész arra lett felfűzve, hogy mennyire elcseszett helyzetben van már megint mindenki, a jövő sötét és tele van iszonyattal (ja nem, az egy másik sorozat...), de egy évadnyitótól elvárnám, hogy valamilyen irányba terelje a következő részek történéseit, irányba állítson. Ez pedig itt nem történt meg, így legfeljebb az évad előzeteséből és a képregényből lehet tájékozódni, ami persze nem tragikus, csak korántsem helyes... 

A rész egyébként szinte végig feszült és izgalmas volt, üresjárat talán csak egy volt benne, amikor Rick kergetőzik a zombikkal a ködben, az sem tartott sokáig. Ha az évad többi része is eléri ezt a szintet, akkor én már elégedett leszek.

Értékelés: 8/10

A bejegyzés trackback címe:

https://geekgirl.blog.hu/api/trackback/id/tr1111841223

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.