Sorozatajánló - Arrow (2. évad)

2016. szeptember 05. - Miumiu

Mivel asorozat első évada összességében pozitív élmény volt, nem volt kérdés hogy belekezdek a másodikba is. Igazából az első évad után kérdéses volt, hogy hova tovább, mert a város részleges megmentésével és Malcolm Merlyn elintézésével nagyjából lezárt történetet kaptunk és nem lengettek be semmilyen nagyobb eseményszálat a következő évadra. Kifejezetten üdítő egyébként olyan sorozatot nézni, ami nem végződik ordas nagy cliffhangerrel és van idő egy kicsit szusszanni az évadok között, úgy hogy nem rágja az ember tövig a körmét a következő részig.

Szóval új évad, új ellenség, Oliver 2. éve Lian Yu szigetén. Az előző Évadhoz hasonlóan megmarad a korábbi visszatekintésekre (flashback) épülő szerkezet, az előző évaddal ellentétben viszont itt inkább összefüggő részeket kapunk és nem epizodikus tartalmat. Az átívelő szál egyébként minden területen jobban áll a sorozatnak és az elejétől a végéig képes lekötni a figyelmet anélkül, hogy üresjáratok lennének az évad közepén.

Történet

Szóval a szigeten Oliver már egészen jól berendezkedett és puhány playboyból folyamatosan kezd Tarzanná válni, miközben alig várja, hogy elkerüljön a szigetről. Közben kiderül, hogy a szeretője Sara is túlélte a Gambit süllyedését, de ő egy teljesen másfajta helyzetbe keveredett, mert felvette egy meglehetősen veszélyes alakokból álló hajó. Oliver és Sara szála összeér, mert kiderül, hogy a szuperkatonák létrehozására szolgáló szérum, amit a hajó legénysége kutat, pont Oliver szigetén van elrejtve.

Pár évvel később Starling Cityben felbukkan egy új hős, a Fekete Kanári (Black Canary) és egy új ellenség Deathstroke, aki azzal a szérummal kezelgeti az embereit, amivel Olivee korábban a szigeten már találkozott (rutinos sorozatnézők itt már tudják, hogy összeérnek majd szálak), ráadásul úgy próbálja bekebelezni a várost, hogy a saját emberét Bloodot ülteti a polgármesteri székbe.

Kritika (spoileres!)

Nos, ez az évad szerintem pörgősebbre sikerült, mint a másik. Ez részben az új karaktereknek köszönhető és annak, hogy itt már sokkal szebben összeérnek és együtt haladnak a sziget és Starling city szálai. Azt az egyet sajnáltam, hogy a szigetes részek értelmüket vesztették, amikor kiderült, hogy Deathstorke valójában Slade, hiszen innentől már végig pontosan lehetett tudni hogy hova fog kifutni az a szigetes szál. Noha történetmesélés szempontjából teljesen megértem, miért hozták be a sok új karaktert, zavart, hogy úgy tették, hogy az előző évadban még a régiekkel kapcsolatban sem meséltek el minden lényegeset. Tommy halálát azért sem sajnáltam az előző évad végén, mert fájt nézni, hogy mennyire nem tudnak mit kezdeni vele az alkotók, jobban tették, hogy kiírták a sorozatból. A második évadban vannak olyan szereplők, akiket nagyon jól eltaláltak az írók, ilyen a Kanári és a nyomorból felemelkedett Íjász-fanatikus srác Roy. Vannak viszont olyan első évadból ránk maradt szereplők, akikkel ismét nem tudtak mit kezdeni, többek közt Laurel és Thea. Ők ketten inkább csak sodródnak az eseményekkel és legfeljebb katalizátorként vannak jelen, mielőtt valami fontosabb dolog történik, de önmagukban szinte teljesen értéktelenek (bár az évad végére azért Theával elindítottak valamit, ami jó, is elsülhet). Laurelt kifejezetten nem szeretem (nem szerettem már az előző évadban sem) de ezzel a jogosnak vélt önsajnálatra épített alkoholizmusával végképp antipatikussá vált a számomra.  Nem igazán értem, hogy Oliver mit eszik rajta...  Mondjuk, ha már Oli nőügyeinél tartunk egyáltalán nem értem kit miért választ, és hogy nem tudja eldönteni, hogy akkor a Lance lányok közül melyiket is szereti valójában. Ellenben Felicity-t, aki láthatóan odáig van érte észre sem veszi,  pedig csinos is okos is, a sorozat egyik fénypontja. Pozitív, hogy végre Digg oldalán is megindult némi fejlődés. Noha továbbra sem foglalkoznak vele túlságosan sokat, végre nem az a katonából személyi testőrré avanzsált papírmasé töltelék, aki korábban volt, hanem az A.R.G.U.S szálon kifejezetten érdekes történetet kezdtek írni neki és az exfeleségének. Ki tudja, hogy ez a lendület mennyire fog megmaradni a későbbi évadokban. Mivel a Suicide Squad film nemrég debütált a mozikban nem tudtam nem elmosolyodni a sorozat osztagos részein. Az öngyilkos osztag a DC világ részeként ugyanis bizony helyet kap ebben a sorozatban is. Igaz a moziváltozatra egyetlen karaktert sem tartottak meg a sorozatból, mert úgy látszik a DC/Warner friss arcokkal képzelte a mozis univerzumát. (Nekem szimpatikusabb ebben a tekintetben a Marvel felfogása, ahol Nick Fury-t a S.H.I.E.L.D.-ben is Samuel L. Jackson alakítja. Ráadásul a kiigazodni vágyó nézőt is kevésbé zavarja össze.)

Egy pár olyan húzás is akadt, aminek kifejezetten nem értem a miértjét. A legzavaróbb Blood, akit elkezdtek nagyon szépen felépíteni, majd ahogy megjelent Slade/Deathstroke gyakorlatilag bedarálták az egész szálat a levesbe és elintézték annyival, hogy végig csak egy bábu volt a sakktáblán. Nagyjából ugyanez történt Isabel Rochevvel is.

Teljességében nézve a második évadot, nekem jobban tetszett az elsőnél, így biztosan nekilátok a következőnek. (Igaz, a Marvel univerzum sorozatait is követve megállapítottam, hogy a sötétebb és brutálisabb ábrázolás nekem jobban bejön, mint ez a kereskedelmi csatornákra optimalizált íjászkodás, de ez már egy másik történet.)

A bejegyzés trackback címe:

https://geekgirl.blog.hu/api/trackback/id/tr9211673540

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.