Könyvajánló - Lev Grossman: A varázslókirály

2016. július 27. - Miumiu

A múltkori könyves posztomban elkezdtem bemutatni Lev Grossman Varázslós trilógiáját. Azóta elolvastam a sorozat második kötetét is, úgyhogy ismét eljött az ideje, hogy ajánlóval jelentkezzem. A második harmadik részeknek jellemzően kevesebb lelkesedéssel szoktam nekiállni, mint az elsőknek. Talán azért, mert sok író esik abba a hibába, hogy ugyanazt igyekszik megismételni, amivel először sikeres lett, másodjára azonban erőtlenebbre sikerül az ismétlés. A Varázslókirály szintén az előző kötetben megismert sablonra építkezik, Grossman viszont olyan remekül vezeti a szálakat, hogy mindez egy percre sem válik unalmassá. 

A történet

A történet valahol ott veszi fel a fonalat, ahol az előző kötet abbahagyta. Quentin és barátai Fillory uralkodói és úgy tűnik az előző kötetben végre mindent elértek amire vágytak: királyok és királynők egy mágikus világban, egy hatalmas kastély az otthonuk és övék a királyság minden kincse. Quentin azonban egy idő után ebben a világban sem fér a bőrébe, kalandra vágyik és nem szeretné tunyán egy kastélyban megszokott dolgok között eltölteni az egész életét. Quentin célja, hogy ne csak király, hanem hős legyen, utóbbi címet azonban nem lehet csak úgy egyszerűen egy kis varázslattal megszerezni, ki is kell érdemelni. A kaland szerencsére ezüsttálcán kínálkozik, amikor a Látó Nyúl azt jósolja, hogy a mágikus világot hatalmas veszély fenyegeti. A királyok közül Quentint az előző könyvben megismert Julia követi a küldetésre. Julia volt az a lány, aki együtt felvételizett a Varázskapu egyetemre Quentinnel, ám nem vették fel. Az iskola emlékét azonban nem sikerült maradéktalanul törölni az elméjéből, ezért korábbi életét sutba dobva annak szentelte az idejét, hogy autodidakta módon tanuljon mágiát. A varázslókirály történetvezetése kettős: egyrészt követjük Quentin kalandját, másrészt Julia múltjába nyerünk bepillantást, aki az előző kötetben csak alkalmanként bukkant fel. 

Értékelés

Lev Grossman továbbra is remekel a realista fantasy kategóriában. Ahogy azt már az előző kötetből is megtanulhatta az olvasó, attól, hogy a mágia jelen van valakinek a világában az élet nem lesz habostorta. Sőt, hiába játszódik a történet egy olyan világban, ahol a hősök tudnak bánni a mágiával, bizony több ponton tapasztalja az olvasó, hogy ez nem jelent mentességet az élet által alkalmanként kiosztott feketeleves elfogyasztása alól. Az egyik nagy tanítása a regénynek, hogy soha ne vegyük a helyzetünket stabilnak, hiszen mindig fordulhat a sors kereke, egyszer lent, másszor fent. Ugyanakkor arra készteti az olvasót, hogy mélyen gondolkodjon el azon, hogy tényleg annyira rossz-e, ha sok dolog az életünkben puszta megszokás. Az író tisztában van vele, hogy sok ember úgy működik, hogy ha hozzászokik valamihez, egy idő után többre vagy másra vágyik és Quentinék történetén keresztül csodásan mutatja be azt, hogy miért ez az a pont, ahol többnyire durván elromlik minden.

Engem a legjobban a hőssé válás folyamata fogott meg a könyvben. Jómagam is meséken nőttem fel és azóta sem vetem meg a jó fantasy-t ezért - többekhez hasonlóan - már szinte evidenciaként kezelem, hogy a hős az a karakter, aki mindig a jó utat választja, aki morálisan a többiek fölé magasodik, aki a végén megment mindent és mindenkit, amely után következik a happy end, ahol elnyeri méltó jutalmát. Grossman ellenben igen fájdalmasan mutatja meg, hogy a való életben a hős nem az, aki fényes páncélban parádézik hanem az, aki képes a legnagyobb áldozatot meghozni másokért. Az igazi hősnek gyakran nem jár a happy end, az igazi hős feláldozza a saját happy endjét a többiekéért, Quentin pedig minderre már csak akkor jön rá, amikor tényleg hős lesz. 

Remélem, hogy a trilógia záródarabja is ennyire jól megírt könyv lesz. Ezek után viszont félve kezdek csak bele a könyvekből készült sorozatba. 

Értékelés 10/10

A bejegyzés trackback címe:

https://geekgirl.blog.hu/api/trackback/id/tr108901764

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.