Jessica Jones évadkritika

2015. december 23. - Miumiu

Végre eljutottam odáig, hogy meg tudom írni a Marvel új sorozatáról a Jessica Jones-ról is a véleményem. A Netfixes sorozatoknak egy az átka, az, hogy egyben kerül fel egy teljes évad, így vagy az egészet egyben értékeli az ember, vagy sehogy. Egy 13 részes sorozat megtekintése pedig nálam nem egy napos feladat, hiszen a munkahelyem és háziasszony is vagyok vagy mifene, hol vannak már a jó kis egyetemista évek, ahol még szorgalmi időszakban darálhattam a sorozatokat. 

A magánéleti blokknak ezennel vége, térjünk is rá a Jessica Jones-ra. A Daredevil után nagy elvárásokkal ültem neki a Jessica Jones-nak is és azt kell mondanom nem kellett csalódnom. Már az első részből látszik, hogy a Marvel sorozatos világa sokkal mélyebb és komplexebb, mint azok a látványorgiára felhúzott blockbusterek, amiket a moziban nyomnak. A Jessica Jones azért is érdekelt különösen, mert nem sok olyan sorozat akad, ahol női szuperhős a főszereplő (és a sorozat ennek ellenére nem gagyi). Próbálkoztak ugyan nemrég egy Supergirl sorozattal, de az abszolút nem lett nagy dobás.

A kritika spoileres!!!!

vlcsnap-00012.png

A történet

A Daredevilhez hasonlóan a Jessica Jones is egy olyan sorozat, amely főleg a karakterépítésre illetve a karakterek közötti kapcsolatok felépítésére fókuszál. Nincsenek heti ügyek, a történet nem kalandozik el mellékszálak felé, végig feszes és ha van is kikacsintás az is teljesen illeszkedik az eseményekbe és abszolút logikusan látható, hogy miért volt helyük az adott epizódban. Mivel a hangsúly a szereplőkön van és nem a monumentális történeten, az első évad tartalma viszonylag egyszerűen összefoglalható: Jessica Jones egyike azoknak az embereknek, akik különleges képességekkel bírnak. A Marvel univerzumban ezen nem kell fennakadni, az emberek mióta a Bosszúállókban az űrlények szétszedték New Yorkot teljesen képben vannak azzal, hogy élnek a világon olyanok, akiket nem átlagos képességekkel áldott meg a sors. Jessica különleges képessége az, hogy rendkívül erős és tud repülni (ami szerinte inkább nagy ugrás és irányított esés).  Jessica magánnyomozóként dolgozik New York egyik nem túl impozáns negyedében és a mentalitása nagyjából a "leszarom" és az "csak ezt a napot éljük túl" között mozog. Gyakrabban van whiskey a kezében, mint étel és annyira kimaxolta a flegmaságot, hogy az is furcsa, hogy akadnak ügyfelei. Általában házasságtörő férfiak és nők után nyomoz, míg meg nem érkezik az az ügy, ami a felborítja az életét és egyben elindítja a sorozatot: a nyomozás során kiderül, hogy Jessica ősellensége, egy Kilgrave nevű fickó a városban van, ami már csak azért is furcsa mert Jessica úgy tudja, hogy Kilgrave rég halott. Nos azt hiszem ahhoz nem kell magánnyomozónak lenni, hogy az ember kitalálja, hogy a sorozat a Kilgrave utáni hajszáról szól. 

vlcsnap-00013.png

A karakterek

Úgy érzem, hogy a színészek kihozták a maximumot magukból ebben a sorozatban. Igaz a jó színész önmagában nem elég egy jó sorozathoz, ahhoz, hogy a színész kiemelkedően alakíthasson, ahhoz jól megírt karakter is kell. Ebben pedig szintén nem szűkölködik a sorozat, ugyanis ennyire komplexen ábrázolt szereplőkkel rég találkoztam sorozatban. Szerencsére nincs túl sok szereplő, pont annyian vannak, akikről kényelmesen lehet mesélni 13 részben, anélkül, hogy lenne olyan aki túlságosan a háttérbe szorul és töltelékkarakter lesz. Egyetlen szereplővel kapcsolatban volt csak egy kicsit töltelék-érzésem: Luke Cage-el, de ő fog kapni saját szériát, ahol bőven lehet majd mesélni az ő életéről is. 

A Jessicát alakító Krysten Ritterről tényleg úgy tűnik, mintha ez a szereplő valóban ő lenne. Amikor Jessica dühösen végigvonult egy-egy folyosón, vagy utcán tényleg éreztem a belőle sütő agressziót és feszültséget, noha ezekben a jelenetekben nem mond semmit. Igazából azért volt rettentően szimpatikus a számomra, mert úgy szuperhős, hogy közben nagyon távol áll a klasszikus idealizált embereket megmentő szuperhősfigurától, akit mindenki szeret és akiről cikkeznek az újságok ha meglátják. Jessica valójában egy hányattatott sorsú lány, akinek egy balesetben meghaltak a szülei, aztán egy bántalmazó nevelőanyához került majd egy Kilgrave nevű pszichopata rabszolgája volt. Mégis fel-felvillan benne, hogy segítsen az embereken és ne hagyjon ártatlanokat szenvedni, még akkor is ha a modora rendkívüli módon sértő és nagyon sokszor bunkó. Számomra ezáltal egy teljesen hihető és emberi hős lett. 

Szintén csak szuperlatívuszokban tudok beszélni Carrie-Anne Mossról, aki annak az ügyvédi irodának a vezetőjét játssza, amelyik néha megbízásokat ad Jessicának. A Moss által megformált Hogarth tipikusan olyan ember, amilyennek egy nagymenő ügyvédet képzelünk: gátlástalan és akaratos, minden szituációban a saját önös érdekét nézi és simán átgázol mindenkin, aki az útjába kerül. Többek közt a Kilgrave ügyben is hatalmas galibát okoz, ugyanis az első gondolata az, hogy hogyan tudná a képességeit a saját szolgálatába állítani. Kilgrave-el azonban még ő is túl nagy fába vágja a fejszéjét.

Nem hatott meg viszont túlságosan Trish Walker, aki Jessica egyik legjobb barátnője és már-már testvére, hiszen Trish és az édesanyja fogadták be Jessicát a balesetet követően. Trish szőke, sikeres és híres, a hátterében azonban egy bántalmazó édesanya áll, aki annyira sztárt akart csinálni a kicsi lányából, hogy minden érdekelte a procedúra közben, csak az, hogy kiegyensúlyozott boldog gyermeke legyen nem. Trish persze felnőtt korára megmenekül az édesanyjától, de súlyosan paranoiás lett. Azon felül, hogy ő Jessica majdnem-testvére és legfőbb támasza azonban nem éreztem sok potenciált a karakterben és számomra ő lett a legsemlegesebb figura az egész történetben, akit épp bedobtak, ha Jessica meg volt szorulva.

A kedvencemet Kilgrave-et a végére hagytam. Furcsa, hogy valamiért a "gonosz" karakterek igen gyakran jobban tetszenek mint a jók. Általában ez azért szokott lenni, mert a gonosz szereplők háttere és az események, amelyek a rossz útra vitték őket sokkal érdekesebbek mint a "jók" esetében. A Jessica Jones esetében azonban csak részben ez a helyzet, ugyanis a legtöbb szereplő igen összetett hátteret kapott, ráadásul egyikükre sem tudnám azt mondani, hogy csak "jó" vagy csak "rossz". Kilgrave-et a sorozatban David Tennant alakítja, és egészen egyszerűen brillírozik ebben a szerepben.

vlcsnap-00014.png

Úgy játssza el az egomániás, nárcisztikus pszichopatát, hogy az ember hátán égnek áll tőle a szőr. Ráadásul ő is bír különleges képességgel, olyannal, ami számomra sokkal félelmetesebb, mint bármilyen más képesség: rá tudja kényszeríteni az akaratát másokra. Ha azt mondja valakinek, hogy ugorjon a kútba az illető megy, keres egy kutat és ugrik. Így gyakorlatilag megfoszt másokat a szabad akaratuktól és bábokként mozgat mindenkit. Sokáig Jessica is az ő foglya volt. A képessége mellé ráadásul egy olyan személyiség párosul, aki gyerekkorában soha nem kapott szeretetet, ezért fogalma sincs róla, mit az a kötődés vagy az önzetlenség, ettől az érzelmi visszamaradottságtól pedig nagyon veszélyes. Én igazából arról is megvagyok győződve, hogy Jessicát sem azért akarta mert szerette, hanem azért mert kihívást és rejtélyt látott benne, ha ráunt volna ugyanúgy megszabadult volna tőle könnyedén, mint bárki mástól. Ugyanakkor, főleg az utolsó részek, végtelen sajnálatot ébresztettek bennem Kilgrave iránt, hiszen az ő sorsa is teljesen máshogy alakulhatott volna egy meleg családi közegben. Tennant pedig úgy játszik, hogy néha nem tudom, hogy sajnáljam Kilgrave-et, utáljam, vagy féljek tőle. 

Összegzés

Ez is egy olyan Marvel sorozat volt, ami engem 13 részen keresztül végig lekötött. Tudom, hogy önismétlés de megintcsak a fantasztikusan megírt karakterekről tudok ódát zengeni, akik elvitték a hátukon, mind a 13 részt. Néztem volna még pár részt, ami egy sorozat esetében nagy érdem. Viszont sajnos nem tudom azt írni, hogy várjuk a második évadot, hiszen a Marvel sorozatok esetében egyáltalán nem biztos, hogy lesz második. Ráadásul a befejezést itt szépen lekerekítették, nem volt cliffhanger, így akár befejezésnek is beillett. 

Értékelés: 10/10

A bejegyzés trackback címe:

https://geekgirl.blog.hu/api/trackback/id/tr588187174

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.