Filmajánló - A mentőexpedíció

2015. október 27. - Miumiu

Elhúzódó nyári szünet után ismét jelentkezik a blog, mégpedig egy olyan filmmel, amit csak a múlt héten sikerült megnéznem a moziban. A mentőexpedíciót azóta várom, hogy augusztusban a nyaralás alatt olvastam az alapjául szolgáló "A marsi" címet viselő könyvet. Igazából a film is a marsi címen fut, fogalmam sincs milyen logikát követtek a fordítók, amikor Mentőakciónak "fordították" a címet. A marsi nemhogy sokkal pontosabb, de sokkal kifejezőbb cím is, hiszen a fő hangsúly sem a filmben, sem a könyvben nem a mentőexpedíción van, hanem azon, hogy hogyan élhet túl egy ember két évet a Marson teljesen egyedül. Na mindegy ezen már annyian és annyi helyen fennakadtak, hogy nem is érdemes neki több mondatot szentelni.

Egyébként valószínűleg a világ legnagyobb kliséje, de ezer éve vártam már arra, hogy elkészíthessem ezt a képet:

img_20151017_214836.jpg

A történet

A történet leírásánál azt hiszen óhatatlanul össze fogom vetni bizonyos helyeken a filmet a könyvvel. Egyébként az átlag könyvadaptációkhoz képest a Mentőexpedíció meglehetősen jól teljesít, hiszen a film nagyrészt pontosan követi a könyvbeli eseményeket, egyedül a vége felé hagytak ki, illetve változtattak meg ezt-azt, de ezek a változtatások szerencsére nem aknázzák alá sem a hangulatot sem a tudományosság érzését. Az alapfelállás nem túl bonyolult: egy Mark Watney nevű űrhajós egy szerencsétlen baleset következtében a Marson ragad, teljesen egyedül. Watney ahelyett, hogy kétségbe vagy depresszióba esve várná az elkerülhetetlen halált elkezd azon agyalni, hogy hogyan tudná életben kihúzni azt a pár évet, amíg a következő expedíció meg nem érkezik a Marsra. Ennek érdekében vizet csinál (kifejezetten nehéz dolga van, hiszen az űrhajósoknál nincsenek éghető anyagok = megállapítottam, hogy ha egy Mars-expedíción vennék részt nehéz lenne körmöt lakkoznom) és krumplit termeszt (ki gondolta volna, hogy ennyire strapabíró cucc ez a burgonya). Mivel a NASA-nál okos emberek dolgoznak, akik ráadásul műholdakkal rendszeresen nézegetik a vörös bolygót egy idő után ők is rájönnek, hogy Watney életben van, úgyhogy innentől kezdve náluk is az a prioritás, hogy hogyan lehetne hazahozni kint ragadt asztronautájukat.

Kritika

Már amikor olvastam a könyvet tudtam, hogy ebből film lesz. Tényleg. Ugyanis már maga a könyv is annyira remekül van megírva, hogy tökéletes forgatókönyv alapanyag. Adott egy jól kitalált főszereplő, akiért a néző végig tudja izgulni az egész könyvet/műsoridőt, jó dumák, fordulatos történetvezetés és izgalmas látványvilág, már is kész a blockbuster. A fenti négy elemből mondjuk három a könyv írójának Andy Wier-nek az érdeme, de már azért is hálásak lehetünk, hogy Ridley Scott és csapata szerencsére nem látták szükségét annak, hogy nagyon belenyúljanak. 

Matt Damon remek választás volt, teljesen hitelesen hozza a Marson rekedt nagy dumás biológust és a Watney szájából elhangzó szövegek rendkívül jól állnak neki. (Mondjuk én kifejezetten kedvelem Matt Damon űrhajós szerepeit, a Csillagok közöttben is jól játszott.) Külön imádtam a rengeteg popkultúrás utalást, amit belecsempésztek a filmbe. Amit kicsit hiányoltam a játékából (mondjuk ezt hiányoltam a könyvből is), az hogy látszólag mindig higgadt marad és kitűnően le tudja vezetni a feszültséget pusztán humorral. Soha nem lesz depressziós, soha nem roskad magába. Természetesen persze pont ez a tulajdonság segít neki abban, hogy életben maradjon, de akkor is, szerintem nincs ember a világon, akit ne viselne meg lelkileg és idegileg az, ha két évre a Marson reked. Persze pszichológus sem vagyok, de szívesen megnéztem volna egy olyan jelenetet, amiben Watney komolyan kiborul (nem, a marsjáró vezérlőjének püfölését nem tartom komoly kiborulásnak). A többi színész is jól hozza a karakterét, semmi panasz nem lehet rájuk, viszont Matt Damon mellett ők erősen másodhegedűs szerepet töltenek be, hiszen itt mindenki a Marson rekedt Watney-ra figyel, a többi karakter inkább csak asszisztálni van jelen.

Teljesen hitelesnek találtam viszont a történet tudományos hátterét. Olvastam természetesen olyan kritikákat, amik az egyes részek tudományosságába kötnek bele (pl. a marsi homokvihar), de ezek olyan hibák, amik az átlagos nem asztrofizika mesterszakos nézőknek egyáltalán nem tűnnek fel. A mentőexpedíció pont egy olyan történet, amiről simán el tudom képzelni, hogy pár éven belül valóban lejátszódhat. A könyv írója egyébként annak idején nagyon tisztességesen utánajárt a dolgoknak, hogy a könyve inkább tudományos legyen és ne fantasztikus és a NASA munkatársaival is konzultált a legtöbb kérdésben. Ezen a ponton kell megdicsérnem azokat is, akik a látványvilágért voltak felelősek, mert mind a helyszínekről, mind a kosztümökről el tudtam képzelni, hogy a NASA valóban használja. Nekünk magyaroknak külön büszkeség a történet több helyszíne, hiszen a film Földön játszódó jeleneteinek jelentős részét Budapesten forgatták. Engem igazán jóleső érzéssel töltöttek el a "nézdottmegyacsepeliHÉV" típusú pillanatok, de például a Bálnát is ebben a filmben láttam először belülről. Nem érheti kritika egyébként a marsi jeleneteket sem, mert a vörös bolygó mind a felszínről, mind az űrből gyönyörű szép.

Kicsit zavart viszont, hogy a film végét megváltoztatták a könyvhöz képest. A "Vasemberkedés" volt számomra a film egyik legkevésbé hihető pillanata és két fontos jelenet is kimaradt: a porvihar, illetve amikor Watney felborul a marsjáróval. A porvihar kihagyását még értem, hiszen nem túl izgalmas jelenet mert a vihar nem igazi vihar, Watney csak onnan veszi észre hogy a felhőbe került, hogy a napelemeinek romlik a teljesítménye és rögtön meg is fordul. Izgalmas jelenet lehetett volna viszont, amikor a kráternél felborul a marsjáró és Watney (megint) majdnem otthagyja a fogát.

Na de annyi baj legyen, igazából már régen jó, ha csak ennyi belekötnivalóm van egy film történetébe. A mentőexpedíció számomra az utóbbi idők egyik legkellemesebb filmélményét nyújtotta. Lehet rajta egyszerre nevetni, izgulni és csodálni a látványvilágát. A történet egyszerű ugyan, azonban egy percig sem bugyuta, minden mozzanat szinte tudományos igényességgel lett kidolgozva, ami hihetővé és már-már átérezhetővé teszi az eseményeket. Sci-fi rajongóknak kötelező darab.

Értékelés: 9/10

A bejegyzés trackback címe:

https://geekgirl.blog.hu/api/trackback/id/tr958022374

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.