Filmajánló - Kong: koponya sziget

2017. március 18. - Miumiu

Nem sok nőies dolog van az olyan filmekben, ahol hatalmas szörnyek püfölik egymást, miközben a háttérből - általában - amerikai katonák kilövik rájuk a NATO éves tölténytermelésének felét. Mégis mi visz rá akkor egy csajt, hogy beüljön egy óriási gorillákról és furcsa gyíklényekről szóló filmre? Nem árulok zsákbamacskát, erre a filmre elsősorban a vőlegényem miatt ültünk be, hiszen ő sok pasihoz hasonlóan lelkes kedvelője a műfajnak.

Ez a mozi egyébként egyáltalán nem volt nagy csalódás, én azt szeretem az ehhez hasonló akció-kaland filmekben, hogy az ember általában pont azt kapja, amit elképzel, így aztán nem is szokott hiányérzettel küszködve távozni a vetítés helyszínéről. Ennek megfelelően a Kong egy egyszerű történetvezetésű, de igen látványos és a maga műfajában hangulatos mozi, ami egy estére tökéletes kikapcsolódást nyújt. Élete filmélményét azonban nem ettől kapja az ember, mert sajnos itt is igaz, hogy a forgatókönyvírók helyett a grafikusokon és a VFX-eseken volt a hangsúly. 

A történet

Nos a sztori a pár évvel ezelőtti Godzillához hasonlóan itt sem lett túlgondolva: az 1970-es években járunk, amikor az Egyesült Államok elkezdi kivonni a csapatait Vietnamból. Mivel a hidegháború környékén járunk, még érezhető a fegyverkezési verseny utóhatása, a kelet és a nyugat közötti feszültség és az erőforrásokért valamint a tudásért folytatott küzdelem hangsúlya. Ebben a korszakban még vannak a világ távoli pontjain olyan területek, amelyekre még modern ember sem tette be a lábát, nemhogy a Google Earth kamerás autója. Ilyen a Koponya-sziget is a csendes-óceáni térség kellős közepén egy hatalmas viharzónával körülvéve. Annak ellenére, hogy csak hatalmas neon-fényes feliratokkal nincs kitáblázva, hogy "VESZÉLY" elég sok jel utal arra, hogy valami nem stimmel a szigeten, ráadásul az expedíció vezetője is tud valamit, amiről a többiek nem, hiszen magával visz egy fél Vietnamban állomásozó helyőrséget meg vagy 100 kiló bombát. A felvezetést követően a katonákból és tudósokból álló csapat megérkezik a Koponya-szigetre, ahol hamar megismerkednek a helyet uraló óriásira nőtt gorillával King Konggal, aki úgy csapkodja le a csapat helikoptereit mint más a legyeket. Nem sokkal később arra is rájönnek, hogy korántsem a főemlős az a lény amitől, a legjobban kell tartani a szigeten, mert a hely populációjának jelentősebb hányada táplálékként tekint az emberekre. 

Kritika

Hol is kezdjem az értékelést? Általában a történettel, a hiányosságokkal és a logikai bukfencekkel és a szereplőkkel szoktam kezdeni, míg a látvány és a díszletek ezeket követően kerülnek említésre. Itt azonban fordítanék a sorrenden, mert a Kong című film teljes mértékben a nézőknek nyújtott vizuális élményre lett felhúzva, sajnos ennek a rovására háttérbe szorítva mind a történetet, mind a karaktereket. A CGI őszintén bámulatos, látszik, hogy milyen iszonyatos mennyiségű pénzt és melót fektettek mindenbe, ami digitális egészen a sziget élővilágától Kong karján lévő szőrszálakig. Minden élőlény remekül és nagy gonddal kivitelezett, a film végén a két hatalmas szörny közötti csatajelenetet pedig végre nem burkolták sem sötétségbe, sem ködbe, hanem minden látszik, ahogy kell. A csendes-óceáni sziget jó helyszínválasztásnak bizonyult, mert a dzsungel környezete egy jó kalandfilmhez méltóan egzotikus és változatos, sőt kifejezetten örül az ember, hogy nem egy amerikai nagyváros porig rombolását kell tucadjára is végignézni. Ha már a dicsérő szavaknál járok, akkor a stylistek és a kellékesek munkáját is meg kell említeni, mert végig korhű és nagyon aprólékosan kidolgozott ruhákat, tárgyakat használtak. Annak ellenére, hogy nagyrészt számítógép munkája a környezet mégis az egész vibrál, élettel teli és teljesen hitelesnek hat, a távol-keleti atmoszféra pedig végig érződik.

Viszont hiába a fantasztikus látvány és hangulat, ha ezt sem a történet sem a szereplők nem tudják kiegészíteni és értékelhető tartalommal feltölteni. A történettel azért nem volt nagyobb gond, mert annyira faék egyszerűségű, hogy nem is lehetett volna nagy hibát véteni vele. A Kong című filmben még csak a szokásos 'mentsük meg a világot' kezdetű ambiciózus vállalás sem volt meg, hiszen a teljes sztori egy óceánnal körülvett, mindentől és mindenkitől elzárt mikrokörnyezetben zajlik. Ez a folytatás szempontjából jó, hiszen van majd hova tágítani az univerzumot, más szempontból viszont rossz, mert a néhány amúgy sem túl szimpatikus figura életén túl, az égvilágon semmilyen tétje nincs az eseményeknek. 

A filmben mozgatott karakterek sokan vannak, még úgy is, hogy Kong a szigetre érkezést követően gyakorlatilag kinyírja a csapat nagy részét. Valahogy minden film megsínyli, ha egyszerre sok új karaktert bemutatni, mert rengeteg olyan szereplő lesz, akire nem jut elég idő. A Kongban, mondjuk senkire, még a főszereplőkre sem jutott elég idő, hiszen gyakorlatilag egyik figurának sem ismerjük meg sem a hátterét sem a motivációit, így az összes karakter papírmaséként lógott a levegőben. Talán az egyik legjobb figurát még Samuel L. Jackon hozta, aki egy háborúban megviselt katonát Preston Packardot alakítja, akit nem vár otthon semmi és talán egy kicsit bele is őrült a hosszú Távol-Keleti állomásozásba. Tőle el tudtam hinni, hogy az észérvek ellenére is a szívügye levadászni a szigetet uraló gorillát, hiszen az állat alaposan megtizedelte azt az egységet, amelyet a családjának tekint. 

Az ügyeletes szép-jófiú James Conrad (Tom Hiddleston) abszolút felesleges szereplője a filmnek. Őt elvileg azért szerződtették, hogy a dzsungelben majd elkalauzolja a társaságot A-ból B-be, végül azonban ebből a szerepéből semmi nem jön át, csak mozog a csapattal együtt és a végkifejlet szempontjából sincs különösen nagy szerepe, hiszen a végső nagy küzdelmet olyan lények vívják, amelyek már rég nem olyan szinten harcolnak, hogy az emberi fegyverekkel érdemben befolyásolható legyen. Bár Hiddleston neve talán elég arra, hogy számottevő Loki fangirlt a moziba csábítson. Szintén hasonlóan semmilyen a szerepe Mason Weavernek (Brie Larson), aki fotósként tart a csapattal, hogy dokumentálja a szigeten zajló eseményeket, de nekem végig az az érzésem volt, hogy csak azért került ide, mert minden hollywoodi szuperprodukcióban kell lennie egy női főszereplőnek és az sem árt ha az a női főszereplő manapság nem megmentésre váró hercegnő, hanem inkább tökös (fotós) amazon. 

A legnagyobb hiányosság viszont számomra címszereplő Kong volt, hiszen annak ellenére, hogy az ő neve látható minden plakáton 200-as betűméretben, jó ha ötször felbukkan a másfél órás mozi folyamán, akkor is csak azért, hogy odacsapjon valaminek (helikopternek, gyíklénynek, embernek...). A szereplőkkel nem nagyon bonyolódik semmilyen interakcióba, kivéve talán Masont, de az ő kapcsolatuk kibontására sem jut idő a filmben. Úgy látszik az emberlányok már akkoriban is szimpatikusak voltak a nagyranőtt majomnak. 

Egyébként ha dínó, szörny és képregényimádó kisfiam (vagy lányom) lenne ő egészen biztosan imádná a filmet. Miután felálltam a moziszékből én teljesen úgy éreztem, hogy ez a film valójában egy kisebbeknek szóló alkotás és talán nem tévedek nagyot ha azt mondom, a filmkészítők között is bőven akadt kalandregény mániás szörnyimádó, akik most vászonra vihették gyerekkori fantáziáikat és végre kiélhették magukat. Ha nyáron érkezett volna ez a film, akkor teljesen jogosan lehetne rásütni a nyári popcornmozi bélyeget, így február közepén számomra viszont csak egy közepes kalandfilm lett. 

Értékelés 5/10

A bejegyzés trackback címe:

http://geekgirl.blog.hu/api/trackback/id/tr3012344165

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.